Most Tengiz egy másik hozadékához látogatunk el: ez a Fehér hegyek (legalábbis Mi így neveztük el). Azt tudni kell Tengizről, hogy akkor hétfőtől szombat 13:00-ig volt munkaidő, az után már sok mindent nem lehetett a szabadidőben csinálni, mivel egy sivatagos rész közepén a nagy semmiben voltunk. Persze attól magyar a magyar, hogy ezt a problémát is megoldja. Ezek közül az egyik volt a Fehér hegyekhez történő kirándulás, ami helyi viszonyokban csak egy ugrás, úgy 100 km volt, ebből 20 km "aszfalt" úton, a többi földút. Ez azt jelenti, hogy a nagy semmi közepén egyenes utak mennek minden irányba (nem tudni honnan és hová), értelemszerűen a tájékoztatás szó szerint 0. Út közben találkoztunk nomádokkal (rendkívül vendégszeretők, csak azt volt nehéz kimagyaráznom, hogy miért nem szeretnék elfogadni egy pohár italt a poharukból). Meglátogattunk egy természetes aszfaltbányát (a fehér fejpántos ember vagyok Én), amiből állítólag kettő van a világon, másik Kanadában. Ha ezekkel "végeztünk", érkeztünk el a Fehér hegyekhez. A látványról nem kell beszélni a képek magukért beszélnek. Ami említésre méltó még, hogy ezek félhegyek, a másik oldaluk egy fennsíkba csatlakozik be (tehát tulajdonképpen egy tereplécső az egész), ott viszont az a klasszikus árvalányhajas sztyeppe található, amit a tankönyvekben tanultunk. A sivatagi viszonyok ellenére sokféle állat és növény (virág) található itt. A népsűrűség olyan kicsi, hogy az eddigi helyeim közül itt csapott meg az az érzés, hogy egyedül vagyunk (100 km2-en talán még volt 10 ember). Ezt leszámítva csuda egy hely.
(megjegyzés: a képek szkennek)
(megjegyzés: a képek szkennek)
Vissza a főoldalra (katalógus)
a Fehér hegyek
a Fehér hegyek
a Fehér hegyek
a Fehér hegyek (a fennsík felől)
a Fehér hegyek
a Fehér hegyek
az aszfalt tó partján (középen én vagyok, a képet az
egyik kollégám készítette)
egyik kollégám készítette)
hazafelé a Fehér hegyektől
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése